A hitel jellegű befektetések magyarázata: rendszerezés aszerint, hogyan működnek valójában

A hitel jellegű befektetésben a befektető hitelező, nem pedig tulajdonos. A pénz kerülhet egy államhoz, vállalathoz, bankhoz, kezelt alaphoz vagy egy konkrét vállalkozáshoz. A befektető minden esetben egy olyan megállapodásra támaszkodik, amely rögzíti, hogyan kell a kamatot és a tőkét megfizetni.

A működés eltérő. Egy kötvény rendszeres kamatszelvényt (kupont) fizethet, egy közvetlen hitelezési alap hitelfelvevők csoportjától szedi be a kamatot, egy strukturált note hozama pedig egy indexhez kötődhet. Ami összeköti őket, az a mögöttes visszafizetési kötelezettség. A hasznosabb kérdés tehát nem egyszerűen az, hogy egy eszköz hitelnek számít-e, hanem az, hogy pontosan milyen követelés van a befektető kezében.

A legtöbb hiteleszköz könnyebben érthetővé válik, ha hat gyakorlati kérdésre megvan a válasz.

Ki tartozik a pénzzel? Lehet egy állam, egy vállalat, egy bank, hitelfelvevők csoportja vagy egyetlen vállalkozás.

Honnan származik a jövedelem? A struktúrától függően lehet kamatszelvény, a hitelfelvevőktől beszedett kamat vagy egy előre meghatározott képlet alapján számított kifizetés.

Van fedezet? Egyes követelések fedezetlenek. Mások jogot adnak a hitelezőnek meghatározott eszközökre, ha a visszafizetés elmarad.

Mennyi a futamidő? Egy hitel lejárhat néhány hónapon belül, de akár évtizedekig is fennállhat.

Eladható-e a pozíció idő előtt? A nyilvános kötvényekkel gyakran kialakult piacokon kereskednek. A magánhitelek általában kevesebb kiszállási lehetőséget kínálnak.

Végül: hogyan mérik a hozamot? A kötvényeknél általában a lejáratig számított hozamról beszélnek, míg egy magánhitel fix APR-t adhat meg.

Ezekkel a kérdésekkel úgy lehet összehasonlítani az eszközöket, hogy nem kezeljük a hitel minden formáját úgy, mintha ugyanúgy működne.

Az állampapírok és a vállalati kötvények főként abban különböznek, hogy ki áll a kötelezettség mögött. Az állampapírt egy szuverén állam vagy állami szerv bocsátja ki, a vállalati kötvényt egy vállalat. Mindkettő jellemzően kamatszelvényt fizet, és lejáratkor visszafizeti a névértéket – feltéve, hogy a kibocsátó teljesíti kötelezettségeit.

Sok kötvény lejárat előtt is eladható. A piaci ár lehet magasabb vagy alacsonyabb a névértéknél, mert a kamatlábak, a hitelezési feltételek és a befektetői kereslet idővel változnak. Az idő előtti eladás tehát lehetséges kiszállást kínál, de nem feltétlenül az eredeti vételáron.

Befektetési minősítésű vs. magas hozamú vállalati kötvények – ugyanaz az eszköz, eltérő kockázat

A befektetési minősítésű (investment-grade) és a magas hozamú (high-yield) kötvények egyaránt vállalati hitelek. A különbség elsősorban a kibocsátó megítélt hitelminőségében rejlik.

A befektetési minősítésű kibocsátókat általában jobban képesnek tartják kötelezettségeik teljesítésére. A magas hozamú kibocsátók alacsonyabb minősítést kapnak, és általában magasabb hozamot kell kínálniuk, hogy befektetőket vonzzanak. Ez a többlethozam a többlet hitelkockázat ellentételezése, nem pedig ingyen kapott pluszhozam.

Mindkét kategóriában lehet fix kamatszelvény, meghatározott lejárati dátum és a körülményekkel együtt mozgó másodlagos piaci ár.

A strukturált note-ok hitel jellegű követelések, de hozamuk nem mindig hagyományos kamatszelvényen alapul. A kifizetés függhet egy indextől, kamatlábtól, devizától, nyersanyagtól vagy más referenciaeszköztől.

A kibocsátó gyakran egy bank. Így a befektetőnek két külön kérdést kell feltennie: mit eredményez a kifizetési képlet, és képes lesz-e a kibocsátó teljesíteni a kifizetést?

Miben különbözik a strukturált note egy egyszerű kötvénytől

Egy hagyományos kötvény általában könnyebben átlátható. A kamatszelvény, a lejárati dátum és a visszafizetési érték jellemzően kezdettől ismert.

Egy strukturált note másképp viselkedhet. A hozama függhet attól, hogy egy index elér-e egy bizonyos szintet, egy sávon belül marad-e, vagy meghatározott módon teljesít-e. Az így kapott kifizetés nem feltétlenül mozog egyenes arányban a mögöttes eszközzel.

A lejárat előtti kiszállás is bizonytalan lehet. Egyes note-ok lejárat előtt eladhatók, de lehet, hogy nincs rájuk mély piac. A gyakorlatban a likviditás azon múlhat, hogy a kibocsátó hajlandó-e visszavásárlási árat jegyezni.

A közvetlen hitelezési alap összegyűjti a befektetők tőkéjét, és több vállalkozásnak nyújt belőle hitelt. A befektető nem maga választja ki az egyes hitelfelvevőket, hanem részesedése van egy más által kezelt konstrukcióban.

A kezelő választja ki a hiteleket, figyeli a hitelfelvevőket, és ő intézi az átstrukturálást vagy a behajtást, ha problémák merülnek fel. A jövedelem a mögöttes hitelportfólióból származik, az alap díjainak és költségeinek levonása után.

Hogyan változtatja meg az alapkezelő a kockázati profilt

Ez a konstrukció eleve több hitelfelvevőre terjeszti ki a befektető kitettségét, ugyanakkor több fontos döntést is a kezelő kezébe ad. A teljesítmény a hitelbírálaton, a portfólió összeállításán, a díjakon, az értékelési módszereken és a kivonásra vonatkozó szabályokon múlik.

A hitelrészesedés (loan participation) másképp működik. A befektető nem egy kezelt állomány részének tulajdonosa, hanem egyetlen azonosítható hitelben szerez kitettséget. Az alap több automatikus diverzifikációt nyújt; a részesedés tisztább képet ad az adott hitelfelvevőről és ügyletről.

A közvetlen hiteleknél az elemzés egyetlen hitelfelvevőre szűkül. A befektető általában látja a felvett összeget, a kamatlábat, a lejárati dátumot, a törlesztési struktúrát és a hitelhez tartozó esetleges fedezetet.

Ezek a követelések gyakran nem nyilvánosak. Lehet, hogy nincs folyamatosan jegyzett áruk vagy nagy nyilvános piacuk, még akkor sem, ha a szerződéses lejárat és a kamatláb egyértelműen rögzített. Maga a hitel nem bizonytalan; a különbség abban rejlik, mennyire könnyen tud a befektető lejárat előtt kiszállni.

Hol helyezkednek el a fedezett P2B vállalati hitelek ebben a rendszerben

A fedezett P2B hitelezés ebbe a közvetlen hitel kategóriába tartozik.

A 8lends-en a befektetők kkv-hitelfelvevőknek nyújtott hitelekben vesznek részt. A kamatláb a befektetéskor rögzített, évi 19–25% (APR), az egyes hitelek futamideje 4 és 16 hónap között van. A kamatot havonta fizetik. A tőke a futamidő végén, egy összegben (bullet) érkezik vissza.

Egyes hiteleket valós eszközök fedeznek, például berendezések, járművek, ingatlanok vagy készletek.

A minimális befektetés 100 USD. A befektetések digitális dollárban, a Base hálózaton vannak nyilvántartva. A befektetői díj 0%, a hitelfelvevők pedig 3% folyósítási díjat fizetnek. A hitelfelvevőket több mint 40 átvilágítási (due diligence) szempont alapján értékelik.

A kompromisszum akkor válik világosabbá, ha ezt a struktúrát a tőzsdén jegyzett hitelekkel vetjük össze.

A pozíciónak nincs mély nyilvános kötvénypiaca. Az a befektető, aki a 8lends másodlagos piacán szeretne eladni, 10% eladói díjat fizet, és az idő előtti eladás azzal is járhat, hogy diszkontot kell elfogadnia.

A fedezet nemteljesítés esetén utat nyithat a behajtáshoz. A visszafizetést azonban nem teszi biztossá.

Ez nem rangsor.

A táblázat csupán azt mutatja meg, hogy ugyanaz a szó – hitel – mennyire eltérő működésű eszközöket takarhat. A magasabb meghirdetett kamatláb általában magasabb hitelkockázattal, alacsonyabb likviditással, nagyobb strukturális összetettséggel vagy e három valamilyen kombinációjával jár együtt.

A különbséget a legkönnyebben úgy láthatod, ha ugyanarra az időszakra hasonlítod össze a pénzáramokat.

Vegyünk két feltételezett eszközt, mindkettőben 10 000 USD befektetéssel 12 hónapra. Egyik sem valós kötvényen vagy valós 8lends-hitelen alapul.

Az A eszköz egy feltételezett, befektetési minősítésű vállalati kötvény, amely évi 5%-os kamatszelvényt fizet két féléves részletben.

A B eszköz egy feltételezett fedezett P2B hitel fix 21%-os APR-rel, havi kamatfizetéssel és a 12. hónap végén visszafizetett tőkével.

A kötvénynél:

10 000 × 5% / 2 = 250 USD félévente

6. hónap: 250 USD

12. hónap: 250 USD kamatszelvény + 10 000 USD tőke = 10 250 USD

Az év során kapott teljes összeg 10 500 USD. Ebből 500 USD a kamatszelvényből származó jövedelem.

Most a P2B hitel:

10 000 × 21% / 12 = 175 USD havonta

Az 1–11. hónapban a befektető minden hónapban 175 USD-t kap.

A 12. hónapban a záró kifizetés:

175 USD kamat + 10 000 USD tőke = 10 175 USD

A teljes év során kapott összeg 12 100 USD, ebből 2100 USD kamat.

Papíron nagy a különbség. Az összehasonlítás azonban csak akkor válik értelmessé, ha figyelembe vesszük a számok mögötti struktúrát.

A kötvény egy feltételezett, befektetési minősítésű kibocsátó adóssága, és feltételezhető, hogy viszonylag likvid másodlagos piaca van. A P2B hitel egyetlen vállalati hitelfelvevővel szembeni kitettség, hasonló nyilvános piac nélkül.

A 21%-os kamatláb tehát nem bizonyítja, hogy a második eszköz automatikusan jobb. A hitel- és likviditási kockázatok egészen más keverékét tükrözi.

Miért nem ugyanazt méri a lejáratig számított hozam és a fix APR

Ezért sem szabad úgy olvasni a YTM-et és az APR-t, mintha ugyanaz a szám lenne más címkével.

A lejáratig számított hozam a kötvény aktuális piaci árát, a hátralévő kamatszelvényeket, a visszafizetési értéket és a lejáratig hátralévő időt veszi alapul. Ha a kötvény névérték felett vagy alatt forog, a YTM eltérhet a kamatszelvény mértékétől.

Egy vállalati hitel fix APR-je másképp működik. Ez az adott hitelhez a befektetés időpontjában rendelt, szerződésben rögzített éves kamatláb.

A kiszámításához nincs szükség folyamatosan jegyzett piaci árra.

Mindkét mutató mond valamit a hozamról, de eltérő mechanizmusra épülnek.

A hitel jellegű befektetés magasabb meghirdetett kamatlába nem bónusz. Egy bizonyos kockázatot ellentételez – a hitelfelvevő vagy a kibocsátó nemteljesítését, az illikviditást vagy mindkettőt. A lejáratig számított hozam és a fix APR nem cserélhető fel közvetlenül, és egyik sem garantálja a végeredményt. Az itt bemutatott valamennyi hitel jellegű befektetésben kockázatnak van kitéve a tőke. A fedezet csökkentheti a végső veszteséget, ha a hitelfelvevő nem teljesít, de a kockázatot nem szüntetheti meg.

A fedezett P2B hitelek fedezeti mechanizmusáról külön cikkben írunk: Milyen valós fedezet biztosítja a hiteleket a 8lends-en.

Minden hitel jellegű befektetés hitelezői viszonyt hoz létre, de ezen túl a hasonlóságok gyorsan elfogynak. A futamidő, a likviditás, a fedezet, a hitelfelvevő minősége és a hozam mérésének módja struktúránként jelentősen eltérhet. Egyik sem zárja ki a tőke elvesztésének lehetőségét.